Helló világ!

Egy egyszerű program segítségével megnézzük a C programok struktúráját. A program kiírja a Hello vilag! szöveget a képernyőre.

#include <stdio.h>
void main(){
printf("Hello vilag!");
}
a program az include kulcsszóval kezdődik. Ezután megadjuk annak a standard könyvtárnak a nevét, amelyikre a fordítónak szüksége van ahhoz, hogy le tudja fordítani a programot. A standard könyvtárakban olyan programok vannak, amelyeket a C fordító programozói készítettek, nekünk nem kell tudni, hogy ezek hogyan működnek, csak azt, hogy milyen esetben van szükségünk rájuk. Most az stdio.h könyvtárat hívtuk be, ez a kimenetet és a bemenetet kezeli. Lehetővé teszi, hogy a program adatokat kapjon, illetve adatokat szolgáltasson.
A main függvénynév vezeti be a főprogramot. A függvényeknek általában van visszatérési értékük, ez azt jelenti, hogy valamit kiszámolnak. A főprogramnak is lehet visszatérési értéke, de most nem akarjuk, hogy legyen. ezért írtuk eléje a void kulcsszót.
A függvénynév után kerek zárójelek következnek. A kerek zárójelbe a függvény argumentumait írhatjuk. Jelen esetben nincs argumentuma a függvénynek. Ez azt jelenti, hogy nem használ fel semmilyen értéket.
Kezdődik a függvény törzse, ezt a { jelzi. A törzsben egy utasításunk van: printf. Tulajdonképpen ez sem utasítás, hanem ez is függvény. A függvény argumentumába egy szöveget írunk idéző jelek közé, a függvény végrehajtása során a gép kiírja az idézőjelek közötti szöveget a képernyőre. Ezért volt szükségünk az stdio.h könyvtárra.
A } jel bezárja a főprogram törzsét.
DOS-os környezetben meg kell erőszakolnunk ezt a programot. A program ugyan helyes, de szempillantás alatt lefut és be is zárja azt az ablakot, ahol lefutott, ezért nem látunk belőle semmit. Valamilyen trükkel meg kell állítanunk.
Ezért be fogunk vezetni egy változót, ez egy karakterváltozó lesz. Ez azt jelenti, hogy értéke valamilyen karakter lehet, pl. 'a', 'b', 'c', ...
A Hello vilag! kiírása után bekérjük ennek a karakternek az értékét, ezért a számítógép megvárja, amíg beírjük ezt a karaktert és megáll. Pont ezt akarjuk!
Lássuk tehát a kódot:
#include <stdio.h>
void main(){
char c;
printf("Hello vilag!");
scanf("%c", &c);
}
A char kulcsszó tudatja a számítógéppel, hogy c egy karakterváltozó lesz.
Kénytelenek vagyunk újabb függvényt megtanulni, ez a scanf. A scanf függvény segítségével a billentyűzetről tudunk valamit beolvasni. A függvény argumentumában két elem szerepel, a "%c" megmutatja, hogy karaktert fogunk beolvasni, a &c meg azt, hogy a c változó helyére kerül a beolvasott érték.
A "%c" kifejezésben a c betűnek semmi köze sincs ahhoz, hogy c-vel jelöltük a karakterváltozónkat.

A program létrehozása és futtatása Dev-C++ segítségével

A Dev-C++ fejlesztői környezetet a segédleteknél megadott link segítségével letölthetjük és telepítsük. Hozzunk létre egy új DOS-os projektet:




Ezután a fájl menü Új/Forrás fájl menüpontját válasszuk. Adjunk nevet a fájlunknak pl. hello.cés mentsük le a megfelelő helyre. Ezután begépelhetjük a programot:


A futtatás menüből válasszuk a fordítást:


Ha sikerült a fordítás, akkor ismét a futtatás menüből válasszuk a futtatást. Ha minden jól megy, akkor a következő konzol jelenik meg:
A program forráskódja kis mértékben eltér a bevezető részben leírtaktól. A main() előtt az int kulcsszó szerepel. Ez azt jelenti, hogy a függvénynek lesz visszatérési értéke, és ez egész típusú lesz. A függvény végén meg is adjuk a visszatérési értéket a return kulcsszó után. Ez az érték a 0.